A látás öröme
Nos, ez az életműalbum éppen olyan megfelelő arányossággal mutatja be a művész hűségét a tájhoz, mint ahogyan érzékelteti, hogy hogyan illeszthetők az egyes művek, műcsoportok az életút, a sokfelé elágazó, de valamilyen módon mindig az értékteremtés felé irányuló pálya egyes szakaszaihoz.
A látás élményét lehet, kell is magyarázni, értelmezni persze, a kötet legfontosabb részét mégis a képanyag, azon belül is a több mint száz színes reprodukció adja, amelyeket Kratochwill Mimi és Matits Ferenc válogatott.
Korai, as Önarcképpel indul, az édesapa portréjával folytatódik az összeállítás, hogy azután kilépjen a festő a nógrádi tájba, az öreg ipolyszögi házak közé. A következőkben mintha zenei alkotás motívumai követnék egymást, variálódnának, hatolnának egymásba: a falusi világ jellegzetes típusai éppen úgy megjelennek, mint maguk az épületek, a házakat maguk köré gyűjtő templomok, s persze az ünnepnapok jelenetei.
Réti Zoltán a magyar akvarellművészet egyik a látás öröme híve és leghitelesebb hangon megszólaló mestere, sugallja az összeállítás. Egyszersmind a kortárs magyar illusztráció jelentős teljesítményei, a látás öröme az illusztrációnak éppen az az értéke jelenik meg bennük, hogy nem szolgai módon fordítja át a kép nyelvére a szavakban megfogalmazódó tartalmakat, hanem újrateremti azt a látvány, jelen esetben az akvarell eszközeivel, idézi meg hitelesen Madách, Mikszáth, Komjáthy Jenő, Balassi Bálint világát.
Ezek is érdekelhetik.
